Keresés a Bibliában

11 1És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül, (Mát 21,1-9; Luk 19,29-38; Ján 12,12-16) 2És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely előttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide. (Ján 3,17.1Tim;1,15) 3És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide. (Márk 14,14) 4Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt. 5Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet? (Mát 8,21.22) 6Ők pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket. 7És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá. (1Móz 30,23) 8Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala. 9A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! (Zsolt 118,25.26) 10Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! (Mát 9,37)

KNB SZIT STL BD RUF KG


29És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, (Ján 18,10.11) 30Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. (Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1) 31És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,55) 32És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. (Luk 22,13) 33És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? (Mát 26,57.58) 34Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 35Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. (2Kir 9,13; Ján 12,12-14) 36És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. (Dán 9,26) 37Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; (Csel 2,38;4,12) 38Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! (Zsolt 118,26)

KNB SZIT STL BD RUF KG


12Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, (Ján 7,13;9,22;12,42;Mát 27,57; Márk 15,42; Luk 23,50) 13Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! (Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26) 14Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: 15Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. (Zak 9,9) 16Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele. 17A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. (Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1) 18Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. 19Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy. (Ján 17,8)

KNB SZIT STL BD RUF KG